Egy kalapos az eltűnt tárgyak osztályáról

Hollywood Hírügynökség, Gonosz Klón epikus kálváriája ezer valahány szóban - közreműködött Gazdag klón és jómagam.
Gonosz Klón végre ismét köztünk, azonban sehol a bőrdzseki, fogalma sincs miért keressük rajta, ő nagyon dühös és nem ért semmit, Gazdag meg kétségbe van esve de szintén nem ért semmit - én meg, mint a dolgok fő elszenvedője igyekszem valami értelmet beleszuszakolni a szituációba.
Háttérismereteknek szolgáljon Gonosz Klónunk visszatérte ebben a kritikában, bár előtte lehet jobb, ha kicsit beavatok mindenkit az eddigi headcanonokba (van, Sok.) Maddel. Ami nekünk különösen fontos, az a két klón közötti bajtársias viszony, mert feltételezzük, hogy Gazdag mélyzuhanásos csődje (tudjátok, amikor elveszti minden cégét, vagyonát és még a Mancit is) után Klónunk volt az, aki felkaparta önmarcangoló piabűzös pöcegödréből és rugdosta vissza a mindennapokba. Na persze, nem puszta szívjóságból, hiszen Gazdag volt a fő munkaadója (most ne mondjátok, hogy ti nem nézitek ki belőle, hogy hobbiból bérgyilkosként dolgozott volna Gazdag Klón fizetése alatt).
És a zárásban még egy beépített hipotézisem lesz, amivel megpróbáltam megmagyarázni, miért sikerült olyan irgalmatlanul siralmasra a májusi Klónháború szülinapi kritika. Enjoi!

Egy kalapos az eltűnt tárgyak osztályáról

- MI VAN?

Aztán választ se várva lezúzta a székből a génalapját, hogy nyaljon egy kis padlót. Neki senki ne emlegessen kiírást és klónhalált.

- Világos, te rohadék?

Elájult, van isten. Addig is kussolt. De tényleg, mi van?

Feljött, unta magát, épp erre járt (merről?) és jó ötletnek tűnt kienni Szirmait a vagyonából - ezúttal kicsit több volt a dekoráció, mint mikor legutóbb beslisszant a lakásba de hát istenem, eleve pár hetente-havonta járt fel csak rontani a levegőt. Szóval itt még nem tűnt szembe semmi. Gergő HH részt vett fel - szertelen gesztikulációval gagyarászott a magyar tévéről - furcsa téma de miért ne. Ugyan azt nem értette, mi köze van ennek bárhol is a mozivilághoz, de ez érdekét jelenleg nem szolgálta, ő úgy is csak toastért jött. Hm, gondolta helyette. Hm. Mielőtt még megszállja a konyhát elszteppelhetne a sarokba: vajon mennyi időbe telik Gregnek észlelni, hogy a kamerán kívül más is tanúja annak, ahogyan szinkronban gyalázza az angol és a magyar nyelvtant. Így is tett, a gyerek olyan átszellemülten ordította a maga igazát, a háta mögötti léptek nesze meg se csapta a fülét. (Ez a szekrény kevésbé roskadozott múltkor), de ó, hogy nem vette észre még itt sem. Pedig az orra előtt ült, pofázott és még vigyorogni is volt képe a megoldásnak, ami egyértelműen mutatta, itt nem hetek-hónapok teltek el.

- Ja, az összes klón ki lett nyírva. Most már csak így, egyedül tolom.

Üvöltés, ököl lesújt, ájulás, pipa.

Klón itt valami rohadt sokk dologról maradt le.

Elsőnek a laptophoz ugrik. Kettőezer fucking tizenhetet ordít a naptár az arcába.

- Na nem na nem na nem - ő se hitte el a nevetését, ilyen fost ki tudna írni. Az időutazós történetek mindig is írói öngyilkosságok voltak. Ilyen nincs.

- Hol van a mobilod, ember.

Itt kezdte el címeres vadbaromnak titulálni magát, amiért önkontrollálatlanul leütötte az egyetlen viszonylagos információ forrását. Pofozhatja, rázhatja, továbbra is totál K.O.-ban hever a földön. De neki válasz kell valakitől a rohadt életbe is.

- MIAZISTEN - üvölt fel, miután végre a kezébe került Gergő nadrágzsebéből kirángatott telefon. Mióta használ ez a kopaszodó senkiházi Samsungot az istenített almája helyett? Mindeközben pánikját leplezendő igyekszik meggyőzni magát azzal, hogy mindenhol meg kellett nézni a biztonság kedvéért és ez indokolta a válltáskák és a kabátzsebek részletes agresszivitással történt kiforgatását. Idegen a készülék de a feloldása ugyanaz. Nem. Nem ugyanaz. Nem ugyanaz. Hideg verejtéktől csúszó ujjaival húzná el a feloldó mintát amit berögzött szokással ívelt az évek során ujjbegye alatt, de nem működött. Még egy minta.

Ez sem.

Talán az első volt és elrontotta.

De ez sem.

Megint nem.

A készülék zárolva

Írja be a PIN-kódot

Klón megvadult vehemenciával rámolja a fiókokat. Noteszeket keres. Valami cetlit. Füzetet. Bármit, amibe feljegyezhette ez a kretén a jelszavait. Normális emberek úgy szokták, de ő már hirtelen nem biztos abban, ismeri-e Gergő szokásait. Itt nincs. Itt nincs. Itt nincs.

Nem tudja mennyi időbe került, mire végre előásta a SIM-kártya iratait. (Nem tudja mennyi időbe került az ami kiesett.) A névjegyzéket görgetve megcsapja a nosztalgia, amiért annak idején (mikor?) párszor átkeresztelte Greg teljes telefonkönyvét.

Richie Rich - áll a telefonszám felett. Ez lesz az. Reszket a keze, mégis olyan erős a marka, hogy bármely pillanatban megrepedhet a mobil. Düh? Rettegés? Zavartság? Egen, talán mindhárom kavaroghat benne, ahogy kezdetét veszi az alattomosan beszivárgott pánikroham.

- Veddfelveddfelveddfel vedd már fel...

Kicseng.

***

- Megmondtam és már októberben is lefixáltuk, nem fogok csak úgy beugrálni helyetted amikor neked épp nincs időd a csatornádra. Bár a GameDay-ben már nem is tudom számon vagy-e még tartva.

- ... Mi történt itt.

Gazdag távolra tolja magától a telefonját és a kijelzőre bámul. Kétes magasságokba szalad fel a szemöldöke mert hát. Saját szerénytelen személye sem híres a kristálytiszta emlékeiről, Szirmai meg hobbiszinten mond ellent magának, de mégsem volt rendben ez így. Visszaemeli a füléhez:

- Szirmai...?

- Elhervadtak - köpi a szavakat a hang a vonal túloldalán, ami az övéhez hangszálra pontosan egyezik, de kicsit mélyebb, kissé ércesebb. És csak egy valaki tudna ilyen szóviccet elsütni még akkor is amikor remeg a hangja a görcsös rémülettől. - Nemnemnem idefigyelj leütöttem mert felidegesített, de most meg már azt se értem amit eddig, valami kiírásról beszélt és mióta van itt Kutya és Mi Történt.

- Klón, Jézus, neked meg mi a franc bajod van? És nem értelek, miért nem jöttél és teleportáltál az Irodába, akkor -

- MILYEN TELEPORTÁCIÓ?!

Rendben, itt valami nagy szarkavarás történt. Hidegen hagyta volna az egész ha nem Klónról van szó, Szirmai sara már rég nem az ő talpát koszolja, de a fene enné is meg. Milyen férfinak gúnyolt gerinctelen senki lenne, ha nem adná vissza az egykori kölcsönt.

Egyszer fent, másszor lent, persze, azonban kialakult kettőjük közt egy meg nem köttetett szövetség és tartozik neki. Nem hagyhatja annyiban a terror közepén.

***

Oké.

Illetve nagyon nem oké.

A szett kaotikus, a stúdióban kábé minden fel van forgatva, ami mozgatható volt, Gazdag klón sportcipői meg félő, a küszöbre fagytak. 

Két szőke sváb a földön, az egyik bekómálva terült azóta is az íróasztala előtt (azóta hullott rá pár eldobott nyomtatvány), a másik a sarokban kuporog a Ponyvaregény plakát alatt és úgy tömi magát Skittlesszel mintha rossz függő a drogtablettákat (a cukor is drog, elvégre). A kegyetlen deja vu egy jól irányzott bal-horgosként vágja gyomron. Oh well. Akárcsak a csőd után.

Mindössze a szerep cserélődött.

Klón meglátja, végre, s az idegei összeugranak az indulattól:

- VOLT POFÁD KINYOMNI, EMBER? ...Várj, mi a szar az a nyakadban.

Gazdag ösztönből kap a GameDayIroda szponzor nyakkendőjéhez - mi lenne vele? Mi ez a kalap a fejeden, inkább. Rákérdezni mégse tud (pedig végre ment is volna neki, az oldala már nem szúrt a futástól amit később úgy is letagadna), mert betrappol Nudli. Volt már szerencséjük egymáshoz, ja, Irodás dolgok intézésekor tapasztalhatta milyen harapós kislányra panaszkodott az Imre. Szegény állat, van olyan bátor és jámbor, hogy barátkozó érdeklődéssel szimatolja Klón nyújtva felejtett lábát. Rossz ötlet. És megint az ordítás.

- Takarodjinnennemértedhogynemismerlek! Mióta van ez itt. Mióta van ez így. 

Megkérné, hogy várjon de jobbnak látja ha visszanyeli, így is hallotta ezt a hangot üvöltözni elégszer, több torokból is. Gondolkodj.

- Nézd, előbb vigyük el innen. Szó szerint láb alatt van.

Ő emeli a lábát, Klón tolat Gergővel a szoba felé, NB zenesarkára már nem is mond semmit.

Gazdagnak van annyi épelméje és nem kérdez rá a dzsekijére. Próbálta másképp.

- Mire emlékszel?

Jó vicc.

- Passz. Áprilisban jött ki Hiddleston vámpíros mozija, Aztán még egyszer utána itt maradt a kalapom és visszajöttem érte.

- A mi... A ki...

A Halhatatlan szeretők 2014-ben volt a műsorban.

- Azt ugye tudod, hogy ez három éve volt?

Paff - Greg felsőteste a földre bicsaklik, a lábai a levegőben ugyanúgy. Gazdag konkrétan a bokáiban kapaszkodik meg, nem engedi a döbbenetet eluralkodni magán.

Felkapja a hónánál és viszik tovább.

- És mi volt azóta?

Ó mi nem.

- Pfhu öm. Berekesztettem a műsort akkor nyáron, majd ősszel Szirmai meg a patriidióta kisemmiztek és csődbe vittek.

- De szar.

- Nekem mondod? Mondjuk nem tudom, akkoriban nem voltam annyira se tisztában a dátumokkal. (Az alkohol ugye. De ezt neked kéne tudnod a legjobban.)

- A Manci?

- Angollal. Akkor még úgy volt, azóta? Gőzöm sincs.

- És nem maradt egy céged se?

- Egy se. Mostanra persze, ott egy rakás új, na meg az Iroda.

Nem vallaná eskü alatt, de mintha még azt is Klón javasolta volna neki, mikor a saját mocskából rugdalta ki.

Időutazó Klón. Olyan klisés. Nem úgy ismeri.

Tompán dübben Gergő az ágymatracon. Nézik a mocskot.

- Tényleg nem emlékszel semmire? Hogy, hogy kvázi anno helyrepofoztál?

- Én felpofoztalak?

Klón szeme felragyog.

Gazdag haboz.

- Nem.

Ez a srác meg nem az, akit ismer.

- De akkor HH az még van, nem?

- Vagyogat, az AFK mellett eltörpült ugyan a jelentősége, ha volt is annak egyáltalán olyanja, de hát ősz végén még én is csináltam egy kritikát (kőkemény nyolcan jelentkeztek a tanácsadásomra). Szóval nem, legutóbbi értesüléseim szerint eléggé élünk mind.

- Mi a tököm az.

- De hát, nemár. Nem te mondtad a kiírást?

- Nem az, az is idegesít, de mi a halál anyja az az AFK?

Mi került be Gergő életébe ami fontosabb lett a drágalátos műsoránál.

- AFK Légió. Utazós csatorna.

***

Rója az íratlan vonalú köröket a nappaliban. Emlékekkel élte az életét amik nem a sajátjai voltak, leélt egy másik életet amiről nincsenek emlékei, és ő most abba a csekély 10%-os memóriaállományába kapaszkodik tíz körömmel, amije biztosan megvan neki. Ismeri a kérót de ilyen gyűlöletesen idegenül még nem meredtek rá a falak. (Az a lökött eb lehet elaludt vagy csak eszet növesztett és békén hagyta őt). A bétája - korábbi ismeretei szerint - még vért ontott volna és ontott is a csatorna védelmében, és most egyszerűen anyós ülésre került a szerepe?

És ő miért érez efelett csalódottságot?

Az öltönyös közbe segíteni akar de helyette olyan mintha csak traktálná az emlékeivel. Kinek az emlékeivel? Az időutazó? Az ő? Az ő lesz? Az ő volt? És most hol van? És miért nem ő az, ha ő az?

Kimaradtam kimaradtam kimaradtam minden kimaradt.

Fel fog robbanni.

Útja végére a dolgozószoba falitükre elé áll.

Le kéne fejelni azt az arcot a túloldalon.

- Ez túl korai, ez faszság… ez most lényegtelen… Megvannak. Oké figyelj; kikerestem azokat a videókat amik segíthetnek, és…te úristen, NE!

Három centi, kettő, annyira se volt talán Klón ökle a tükör falától amikor Gazdag rászorít és csuklójánál fogva elrántja őt előle. Tört ő elég tükröt annak idején mert hullarészegen saját arca helyett a tönkretevőit látta viszont, nem nézi ezt végig még egyszer, kívülről. Az egyik gamer-székbe löki.

- Naidehallgass én most untam meg a pesztrálásodat, oké?! Leülsz a seggedre és figyelsz. ...Jaj ne nézz már úgy rám, mintha én ártottam volna neked.

Klón persze puffog, de talál csokit az asztalon így azt mérgezi meg világutálatával. Gazdag bedobja a Szemfényvesztők 2 kritikáját, pár perc után le is csapja a hangot és magyarázni kezd; ki Musical Klón, mióta van velük és:

- Ha hiszed ha nem, valahol de bírod.

Egy Na ne röhögtess grimasszal Klón már löki is át magukat a következő videóra.

- Ja, a Jack Reacher kritikám. - A tarkóját masszírozza, ha visszagondol, az Aranykecske után ez volt az első alkalom, hogy ismét kikövetelt(? kért? nyert?) egy kevés képernyő időt a műsorban. Kurva jó dolog volt az új bizniszeiben ténykedni, de a génjeibe lett kódolva a szomjúság a tömeges figyelemért.

Kattintgatnak.

- Őszintén szólva csendes nyár volt az idei. Nem volt boss, nem volt hűdenagy őrület a csatorna háza táján, (még beszéltük is) úgy tűnt senkinek nem volt már kedve tönkretenni az egyébként romlásnak indult csatornát. Nem foglalkoztunk vele mi sem, a többi klón is elvolt a maga berkében.

Felmerül benne, esetleg megmutat neki egy videót a nyári termésből, csak hogy kiröhöghessék Szirmai minősíthetlen szenvedését a zöld háttér előtt, azonban Klón nem volt abban az idegállapotban, hogy lássa, Gergő helyette kezdte el gallyra vágni a Hírügynökséget. A Snickers csomagolópapírja galacsinformában repül a sarokba, mert Klónt nem hagyja nyugodni amit utoljára hallott Gergőtől. 

Mindenki ki lett írva a műsorból.

- Ez. Ez akkor mi Marinéni térdekalácsa - bök a felajánlásokban egy címre.

Amerika Kapitány - Klónháború

Pislog és ráncolja a szemöldökeit de nem, Gazdag nem tud erről semmit. Ez neki is új. Feszengve helyezkedik a székben, elindítsa?

- Nekem ez eléggé szülinapi videónak tűnik - jön a cinikus morgás az oldaláról.

- Ja... Az utóbbi pár évben a szülinapok mind Marvel filmek köré orientálódtak. Mármint... Szóval Musical klón rebesgetett strófákba szedve valamit arról, a Szirmai szövögetett valamit évadzárónak, de hidegen hagyott, hol érdekelt engem?

- Engem viszont baromira érdekelne, nem tudom te hogy vagy ezzel, de én nem viselem jól ha a megszüntetésemmel fenyegetnek.

-... Touché.

Az undorodva és felfordult gyomorral történő megrökönyödés enyhe kifejezés a reakciójukra. Székbe fagyottan, karfát markolva bámul Klón és nem érti mit lát. Pislogni se tud. Ezek nem ők. Az ott nem ő. Látta a kakastaréjos mivoltát de ez megint újabb és idegenebb. És Gazdag, basszus, az undor rángatja az arcvonásait, mit néz. Pörögnek a másodpercek a videóból, az őrület lengi be a teljes koncepciót. Ennek semmi értelme.

Gazdag a hajába tép, az asztalra csap.

- Ez Gergő. Ez az egész, az öltönyben, a pulóverben, a szőrme, a cilinder, az a kurva liszt, az egész. Ezek nem mi vagyunk.

Megrendezte magának a saját jelmezbálját.

***

Két megszólalásig egyező képű alak ül a nappali sárga kanapéján. Az egyik nyakkendőben, a másik fejébe húzott fekete kalapban. Más időket éltek meg és más időből jöttek, de annyi bizonyos: a génalapjuk ha magához tér, magyarázattal tartozik nekik és a Szerkesztőségnek is.