SPN, pasztell Crevin, harmatnyi hosszú, mondjuk azt hogy true form - nem tudom, milyen egy pasztell írás, de ez az.
Crowley a másvilágon vár a feloldozásra, Kevin a Proféta, aki fogadja a lelkeket. Valahol a 9. évad után lehet, de nincsen konkrétan elhelyezve időben.
Mit kezdjen, akit elitélt,
de fölmentett később az ég,
megvonva tőle a halált,
mikor már megadta magát?
/Pilinszky János - Késő kegyelem, részlet/
Színeket érez, lüktető
tárnicsok, cikázó sárga margaréták, remegő mályvák. Illatenger, mennyi hullámzó
virág lengi körbe lábát. Először csupán az orrával, aztán a szemével is
körbelát. Szabadon burjánzó, vad élet, ami alighogy élni kezdett. Halotti csend.
Egyedül a növények csönded örvénylése neszel. Az ég nincs, de ha van is az
végtelen, foszlott fénye fülledt réti alkony illatával járja át. És mégis naptalan.
Mintha még csak imént bukott volna alá vagy éppen jöttére várna a táj. Magában
áll eme beláthatatlan kert ölén, elhagyott, tanácstalan lélek. Ez volt a
második halál.
Az első volt a fagy, kietlen kínmező, ridegkék és jeges szélben süvöltő sikoltás. Éltét vesztett véreztette ki a holtat míg az nem lázadt ellen, bosszúvágy hajtotta mozdulatlan víztömeg. Verejték és könnyek, temérdek szenvedés, kárhozat. Az egyetlen tűz, ami pokolban lángolt, az a lelkek kihunyó fénye. Nincs légszomj, mert nincs lég, amit szomjazz, nincsen tüdőd, mert már egy század eltelt és attól rég megfosztottak. Újranő és ismételten vérbe fullad. És ez így ment körbe-körbe, kínzottból kínadóvá lett és a név, hogy Fergus, nem jelentett egy távoli emlékalaknál többet. És az, akit úgy hívtak, Crowley, a rettegett, de megbukott, megalkuvó király. Az sem volt egyéb, mint egy sziluett, egy árnykép, ami addig élt míg fény övezte és ami tovatűnt mert jött a sötét és bekebelezte.
Nem volt több fény, nincs több árny, nincsen emlék és nem volt múltja sem már. Valaki küzdött egy ügyért, valahogy elbuktak és valamikor eljutott ő ide, a valahová.
Most a Próféta hozzátart, fogadására érkezett. Homlokát babér fonat öleli át, tintavonalak erezik bőrét, morajló indákként futnak végig nyakíven át mellkasán keresztül ujjbegyig. Előtte áll, alakját övezi a dicsfény. Szembogara nyugalom, kinyújtott tenyere: megváltás. A démon lélek meztelen meghunyászkodik az égi kegy előtt, térde remegve hajol a hajladozó szárak közé, teste megroskad, kosfeje megbicsaklik. Görbe szarvai alákonyulnak. Két szeme vörös-vörös, vörös könnyek csíkot húznak, elcseppennek. Vadvirágok fakó széltől reszketnek. Fekete lesz a föld. Elhal a talaj könnyei nyomán. Bűnös pillantása nem érdemes felszentelt áldozat alakjára. Csapott vállal, görnyedt testtel karmos kezére bámul. Hártyás szárnyai szolgálnak árnyékul.
Az első volt a fagy, kietlen kínmező, ridegkék és jeges szélben süvöltő sikoltás. Éltét vesztett véreztette ki a holtat míg az nem lázadt ellen, bosszúvágy hajtotta mozdulatlan víztömeg. Verejték és könnyek, temérdek szenvedés, kárhozat. Az egyetlen tűz, ami pokolban lángolt, az a lelkek kihunyó fénye. Nincs légszomj, mert nincs lég, amit szomjazz, nincsen tüdőd, mert már egy század eltelt és attól rég megfosztottak. Újranő és ismételten vérbe fullad. És ez így ment körbe-körbe, kínzottból kínadóvá lett és a név, hogy Fergus, nem jelentett egy távoli emlékalaknál többet. És az, akit úgy hívtak, Crowley, a rettegett, de megbukott, megalkuvó király. Az sem volt egyéb, mint egy sziluett, egy árnykép, ami addig élt míg fény övezte és ami tovatűnt mert jött a sötét és bekebelezte.
Nem volt több fény, nincs több árny, nincsen emlék és nem volt múltja sem már. Valaki küzdött egy ügyért, valahogy elbuktak és valamikor eljutott ő ide, a valahová.
Most a Próféta hozzátart, fogadására érkezett. Homlokát babér fonat öleli át, tintavonalak erezik bőrét, morajló indákként futnak végig nyakíven át mellkasán keresztül ujjbegyig. Előtte áll, alakját övezi a dicsfény. Szembogara nyugalom, kinyújtott tenyere: megváltás. A démon lélek meztelen meghunyászkodik az égi kegy előtt, térde remegve hajol a hajladozó szárak közé, teste megroskad, kosfeje megbicsaklik. Görbe szarvai alákonyulnak. Két szeme vörös-vörös, vörös könnyek csíkot húznak, elcseppennek. Vadvirágok fakó széltől reszketnek. Fekete lesz a föld. Elhal a talaj könnyei nyomán. Bűnös pillantása nem érdemes felszentelt áldozat alakjára. Csapott vállal, görnyedt testtel karmos kezére bámul. Hártyás szárnyai szolgálnak árnyékul.
Hunyorog. Kivár, amíg a
Próféta elszámol sorsáról.
Delejes hang férkőzik az
agyába; Ne rejtezz. A kert egyként
fordul feléjük, a virágok isszák Próféta fénysugarát. Ő még mindig térdel. Apróra húzza magát.
Tudatában kórusnyi fohász. Lelkemnek könnyű utat áldj. Tintainda
fonta kéz fogja közre arcát. Két szempár kergeti egymást, rettegésnek már nem
találja helyét, milyen ostoba mosoly ül a szentség arcán. Földi emlék az is.
Felemelkedik lassan, szárnyát összezárja, a kert most már vibrál.
Megint a hang, kevesebb lesz, mint egy pillantás. A
szeme vakká lesz, a fény duzzad, megnő, a fény ellepi a rétet, a fény beterít
mindent. Még érzi a bőrt, még érzi a csontját, érzi milyen érzés volt fogni egy
másik arcát és egyszer még érzi ősvalóját. A porszem alakját. Majd már nem érez
semmit.
És ez volt a második halál.
Nah, csak megérkeztem!
VálaszTörlésA mai nap során vagy háromszor olvastam végig, egyszer mikor feltetted, másodszor amikor már olyan állapotban voltam, hogy vagy ez, vagy az idegösszeomlás – ha jövőre kitalálom, hogy akarok nyári cont, Beszélj Le! –, na meg persze most, mert hát fel kell frissiteni az emlékeket, és végre zenét is hallgathattam hozzá :3
Amúgy, már az első mondatnál megértettem, hogy mire gondoltál, mikor azt mondta, hogy impresszionista. Csak rá meg kellett nyitni, és Bamm! Impresszionizmus. Amit nekem meg kellett szoknom, mert kicsit fura a nyelvezet, nem mindennapos lássuk be, és nagyjából azt is vágom, hogy miért pasztell :3 Azt hiszem valami ilyesmit takarhat a szavakkal való festés. Meg szeretem, hogy olyan lírai :3 Nagyon gyönyörű az egész, méltóságteljes, és teljesen el tudok képzelni mindent, menj már a francba :”D
„Az egyetlen tűz, ami pokolban lángolt, az a lelkek kihunyó fénye.” Hallod, ez de mennyire zseniális már! Most, komolyan, tényleg, az egész annyira egyértelmű, most, hogy igy mondtad, de eddig eszembe nem jutott volna!
Amúgy, honnan jöhetett a Fergus név? Addig nyomogatták a randomnévgenerátort, amíg elég szánalmasat nem találtak?
„Valaki küzdött egy ügyért, valahogy elbuktak és valamikor eljutott ő ide, a valahová.” Random szerelmes vagyok ebbe a sorba. Magyarázatot ne kérj, nem adhatok. Csendben imádom
„Most a Próféta hozzátart, fogadására érkezett.” Erre lelkes Kevin! kiáltást hallattam, és már pörgök a padln, hogy nyüssz de szép Crevin, de szép, nyüssssz...
ÉS KI AKAROM MÁSOLNI AZ EGÉSZET! Minden egyes sor tetszik, most mit csináljak? Ez a te hibád.
„A démon lélek meztelen meghunyászkodik az égi kegy előtt, térde remegve hajol a hajladozó szárak közé, teste megroskad, kosfeje megbicsaklik.” Oké, Ez nagyon. Ez egyszeráen csak szívbemarkolóan szép. Annyira, az egész, annyira, áááh lefagytam, hagyjál, most megint bekönnyeztem neki. Egyrészt mert már percek óta fanolok, hogy trueform, úristen, kell, nekem is, én is, írni akarok így vele, másrészt meg nem látok a szemüvegemtől. De csodálatos, az egész, annyi minden érzelmet közvetit, hát én le se tudom írni. Komolyan. Tényleg nem. Az a fájó őszinteség, hogy már nem játszik szerepet, hogy kitárulkozik, hogy letérdel...! Mondtam már, hogy utállak?
Még mindig ki akarom másolni az egészet.
„Tintainda fonta kéz fogja közre arcát. Két szempár kergeti egymást, rettegésnek már nem találja helyét, milyen ostoba mosoly ül a szentség arcán. Földi emlék az is.” Ez is azért, mert tetszik. Oké, ma nem vagyok nagy formában, de hát nézd el, totál meg vagyok hatva. És, mert ez az utolsó közös emlékük :”) Fáháháhj....
És a végére meg, eh, tudod, a plafonon elégett és a többi, és a többi, most elmegyek és bontok egy másik zacskó zsepit. Meg keresek csokit. És egy sarkot ahol kibőghetem magam.
Köszönöm, hogy olvashattam!
TUDOM miért jöttem ide! Hahahahaha! Szeretlek. A crossoverem végéhez pontosan jól fog jönni egy true form-os jelenetecske, köszönöm.
VálaszTörlésNem koppintás, ihletmerités.
Amugy meg kurvaszép, bár a térközeid hiányoznak. Itt is tjdtál irni, csak hát látszik a különbség. Érted.