-->

2016. április 8.

Szamárfülek II


.

[Kéretlen szó jogán]

Na de kérem.
Nem értem.
Én teremteni jöttem létre, akkor hát
miért alkottál képmásodra, ha lesoroztál
Így
angyalrendbe dicsérőid közé.
  ***
Meghajlunk majdan
ahogyan az égbolt a horizontban
és bukni fogunk
mint az alkonyban a fény.
De most.
Most még napozzunk, egy keveset.

***
Marha véres
beteg nyála
sárba folyt
így mérgez talajt.
Ketyegve köröz
a göthös varjú
az akol felett -
Kerozin bűz van.
dögvész terjeng.
Égjetek hát;
Létetek így is, úgy is értelmevesztett.

***
Alliterációk nyűgös novembernek

Csonka csíkban csurgó
cseppek csepegnek ablakról
párkányra, és egy galamb
gargalizál unottan, mert
nincsen fészke
nincsen párja.
Búsan búg.
Beborult az ég.

1 megjegyzés:

  1. Mindig is van bennem egy kis féltékenység amikor a verseidet olvasom, de a büszkeség nagyobb! Olyan szépeket írsz c": <3

    VálaszTörlés