-->

2016. április 19.

Icarus



Icarus

Formája hurok
Derékon kap
Magához von
Aztánna elhagy
Mindnek mindnek
Súlya van.
Nyoma van.
Emlékmélyről illat
Ujjbegyemnek tapintás
Puha, szemölcsös, ismerős -
De meg nem ismerem.
Mint behunyt szemmel
Izzó homályban
Próbálni látni
Mint mikor vakká készülök válni
Megérteni téged
ilyen nehéz, ily képtelen
balgán felvállalt munka énnekem.
Recsegve sóhajtok
Kattan a csont, a bordám.
Erős ez a kötelék.
Súlya van.
Sebe van.
Kölni bűze zöldfű cigaretta.
Szemeink kéke egymásét árnyalja
Szürke halovány delejes
Eső után lírai ég, úgy fest
Mélynek kéke kavargó szempár
Vihar szelétől megringó óceán
Ha belenézek?
Ó... ne kérdezzétek.
Nem látok benne mást
csak lekésett, elfeledett
szívbetépő, meg nem élt, 
boldogabb napokat ígért
Élő szellem árnyékát.




Hónapokig nyafogok, hol vannak az én rímes soraim, majd jön egy költészet napja és egyszeriben minden érzésem ritmusra lel a papírra hányt betűkben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése