Szamárfülek

Szélnek a hajába kapaszkodva
Menekült el újvilágra otthonról
Hol a hon már tova lett és
Csak az ott maradt bár már
Lassan az is veszni látszott
A távolban zúgó tájban
Dombok közé bukott a zúgó
Vonatrobaj nyomta el búcsúszavait
És a szél még visszanyúlt
Elkapni egy elejtett zsebkendőt.

2015.04.27.

***

Fenn a bércen
Állva várok
Mikor fúj majd
Messze a vég
És zúgok le
A mélybe ahol
Morajlik a világ
Minden búja
S könnyű könnye
Mossa a partokat
És hullok belé
Szürke habja
Mossa testem
Hullámsírba
Elhantolnak.

2015.04.28.

***

Kering, ring és forog körbe
Az idő, mi hipnózisként húz a csőbe
Pereg előtted mint egy feldobott érme
Csak táncol és fordul, soha nem áll meg
Megfogni nem tudod, kicsúszik kezedből
Leesik, felvennéd, de már nincs mit. Eltűnt.

2015. májusa

***

Nézd meg, szinte teljesen kiszáradt a bőröm
Pedig aligha van közöm a dolgos munkához
Te is érzed, fáradt vagyok
Elfáradtam, igen már most a koromhoz.
Fiatal vagyok de a lelkem öreg
Huszat se töltöttem még, a szellemem gyerek
Korok és létek közt veszteglek
Mindennap, még ha ezt te meg se látod.

2015. május-június körül

***

Szótlanul koppan az éj a veranda
Csempéjén, ahogy elszalad mellette
A jókedv, gúnyosan intve egyet még
Nekem, aki kinn ül a lépcsőn, és nézem,
Nézem az olajfestékkel felfröcskölt
Csillagmintás ébenfekete mennyezetet,
Számolom a repedéseket felettem,
És keresem, keresem bennük önmagam.
Még tegnap talán
azt hiszem
megvoltam.

2015.06.29.

***

Virágszirmokat tép a nyári szellő, amikor napnyugtakor
Táncot lejt a mezőkön, szalmaszál száll a hajában,
Selymes tollú kismadárkák követik könnyed lépteit,
Pipacsok ölelik derekát és ha felkacag, meghajlik a búzatábla
Mert édes hangon nevet a kedves nyári szellő.
Ó ha hallanám! De süket az én fülem a természet énekeihez.
Csupán a táncot látom, a hang viszont csak elsüvölt mellettem. 

2015.07.06.

***

Szabad vagy - érezted ezt? Azt ahogy meglökött a fék az előbb

Amikor felborultál és rád zuhant a táska a polc tetejéről

De nem zavart, mert megérkeztél: célban vagy végre.

Felkapkodtad a köréd ömlött ruhákat és a bőröndbe tuszkolva szaladtál le,

Ki a vonatból, ki a hajlongó rétre ahol búzavirágok vártak

És nefelejcsek ringtak üdvözlőn, míg a kankalinok hívogattak

És te szaladsz, és táskádat elhajítod, bele a fű közé

És kihullik a sok elszáradt rózsa és napraforgó sziromlevél

Akiket mindig is az oldalzsebben óvón rejtegettél

És lám, most ők azok akiket a rét végén feledtél.

2015. július. 28.

Ezek itt fenn mind órákon vagy egy-egy utazásom során íródott pár soros gondolatok, amiknek nem tudtam címet adni, mert valahogy nem kellett nekik. Elmesélnek ők maguktól mindent, vagy ha nem, azért remélem, sikerült valamit átadnom velük nektek.